Lassú víz partot mos: a második menet

A Szabad Alkotók alapvetően türelmes lények. Sokáig lehet a fát hasogatni a hátukon, aztán egyszer mégiscsak elszakad a cérna, és cselekszenek.

A fát hasogató önáltató horda természetszerűen alábecsüli az egyébként visszahúzódó, az alkotó munkájukba szinte belefeledkező Szabad Alkotók hosszas csendes viselkedését. Ejnye, no, de birka ez, csináljunk belőle egy kis megalázó-show-t a köznépnek - gondolhatják. Aztán a békés Alkotó egyszercsak felegyenesedik a munkája fölül és meglepetten észleli, hogy bulvár médiacsinálók dobálják, gúnyolják, gyalázzák és lejáratják, hogy ezzel erősítsék önmaguk médiaegzisztenciáját. Hiszen ők a Nagy Megmondók. Ők mantrázzák naponta legalább 10 közismert magyar vagy külföldi sztárépítész nevét, ezzel próbálván meg hitelt kovácsolni az amúgy teljesen légből kapott egyéb műkritikáiknak. Aki balga, az be is dől nekik, gondolván, hogy aki az első tizet naponta szépen el tudja sorolni, az már vérbeli műkritikus, annak a szava már mértékadó a többi alkotás terén is. Pláne, ha még egy-két testközeli anekdota is becsusszan a nagy mesterek közvetlen közelről megfigyelt légzéstempójáról, szájszagáról (alkohollal vagy anélkül), meg egymás vállveregetős haveri alázásáról! "Ich komme..." - mondja az S-betű formáját is szexualizáló önjelölt műkritikus, amikor valamelyik nagymester egy fél másodpercre ráemeli barátságos tekintetét, és megdícséri őt az aznapi időjárásért. Emberünk pedig az égnek hálálkodva mehet nadrágot cserélni.

A békés Alkotó nincs hozzászokva ehhez a nyilvános iszapbirkózáshoz és pankrációhoz, nyilvánvalóan helyzeti hátrányból indul. Először csak naivan próbálja észrevetetni a szellemi hiénaság beteges hibáit, de amikor látja, hogy rá se hederítenek, hanem inkább még feljebb tekerik az őrajta megalázósdit ülők hangerejét, akkor megrázza magát: na neeeee.... Mi folyik itt? Ti velem szórakoztok? Belőlem akartok magatoknak a szponzoraitoknál jópontokat begyűjteni? - szólal meg a hang a békés Alkotóban. És ekkor az Alkotó cselekedni kezd. Éppúgy, ahogyan alkot. Akkurátusan, pontosan, hiszen az alkotói véna ebben is érvényesül. És a tett a tobzódók legnagyobb megdöbbenésére kezd hatásosnak bizonyulni.

És akkor hirtelen elhalkul a megalázósdit játszók hangja. Hirtelen észbekapva eszeveszetten igyekeznek eltüntetni a méltatlan gyalázkodásaik nyomait. Hátha meg lehet mégis úszni... Nem veszik észre, hogy ezzel is csak még mélyebbre süllyednek a saját maguk által töcskölt mocsárban: hiszen a nyomokat az Alkotó bölcsen rögzítette.

Így tűnt el most nagy hirtelen WérGidA blogjából ez a tavaly november 30-i blogbejegyzés:
http://wergida.blogspot.com/2008/11/never-wrestle-with-pig-you-get-dirty.html
Éppen az a blogbejegyzés, amelyik ennek az építészfórumon közzétett blogbejegyzésnek szolgált előzményül:
http://epiteszforum.hu/node/11258

Ez utóbbi blogbejegyzésemben még hiába igyekeztem elejét venni a megalázósdinak, a válasz mindössze a további gúnyolódás volt. Azóta eltelt majd egy fél év, és WérGidÁ-t megszállta az ihlet, és törölte az általam kifogásolt bejegyzéseit. No de miért is volt ilyen hosszú reakcióidőre szüksége ahhoz, hogy felfogja, hogy méltatlan az, amit tett, és ezt nem lehet ennyiben hagyni?
Remélhetőleg ez is hamarosan ki fog derülni. Úgy, ahogy Andor szeret turkálni, vájkálni az alkotók izzadságában, és ennek közzétételével igyekszik magának szakmai dicsőséget szerezni, most visszanyal a fagyi, és annak a folyamatnak a nyilvánosságra kerülését kell megízlelnie, amelyiknek éppen ő az alanya. Ha következetes, akkor ezt a feltáró munkát is lelkesen fogja végigasszisztálni.