2009. november 20., péntek

A KIZÁRÁS

Tegnap vettem kézhez az alábbi Határozatot a Dél-Dunántúli Építész Kamara Etikai-Fegyelmi Bizottságától:



Az igazat megvallva, nem lepődtem meg túlságosan. A papírforma érvényesült. Szamárságok és valótlanságok tömkelege. Azt az egyet ugyan nehezen tudom eldönteni, hogy a butaság, a gonoszság, vagy pedig a gyávaság - illetve ezek miféle mixe - motiválhatta leginkább ennek az etikai fércműnek a megalkotását.
.
Jogi képviselőm első olvasatra csak annyit mondott, hogy életében nem találkozott még ekkora sületlenséggel (pedig nem kevés tapasztalat van mögötte...). Természetesen fellebbezek másodfokra. Jó alkalom lesz az újonnan megalakult MÉK testületnek a színvallásra. Mindenesetre azok, akik ezt a papírt aláírták, nem fogják életművük büszke darabjai között tudni ezt a szégyenteli alkotásukat, még ha a szakmában jelenleg uralkodó avítt tekintélyelvűséget kétségbeesetten életben tartani igyekvő társaik ma még meg is tapsolják a kemény példastatuálást. Ne legyenek kétségeitek: ugyanezek fogják nemsokára lapogatni a vállamat: "én mindig melletted álltam" vagy "én mindig tudtam, hogy képes vagy kivívni az igazadat" stb. dumával, és a hozzá tartozó nyirkos kézfogással.
.
Sajnos, ez az etikai bizottság sem szívelte meg a sok jószándékú építész kolléga tanácsát: az építész építészkedjen és ne "jogászkodjon". Annak ellenére nem, hogy maga a szegény megboldogult Reimholz Péter (Isten nyugosztalja) éppen az egész ügyet kirobbantó tervtanácsi konzultáción mondta:
"Hiába ült itt Makovecz Imre agusztus 6-án, aki nemzetközi elismertségű, nagy tekintélyű, vitathatatlanul bölcs építész kollégánk, Ön ehelyett a jogászokkal foglalkozik."
.
Majd az építészfórumon - ahonnan végül a főszerkesztő, Vargha Mihály hathatós támogatásával rám eresztett vércsecsapat el is űzött - kaptam hasonló jóindulatú kioktatásokat néhány kollégától, többek között Hadas Lászlótól, Kalmár "cicu22" Lászlótól, és még sok más kedves jóakaró hozzászólótól, mondván, hogy takarodjak el a "jogászkodó" ügyemmel az építészfórumról, ott ezzel még a levegőt is csak mérgezem. Valóban, miért is tartozna az építészekre annak ügye, hogy az elmúlt 20 évben összesen megszületett 3 etikai kizáró határozattal kiket és miért zártak ki az építészek kamarájából? A 3-ból az első Siklós Mária volt, akit aztán bírósági ítélet miatt jogerősen mégsem zárhattak ki. A második kizárási határozat a XII. kerületi anomáliákhoz a személyes tapasztalatait vakmerően közzétevő Muzsai István esetében idén tavassszal történt (jelenleg szintén bírósági szakaszban). A harmadik pedig ez, ami itt olvasható. És íme, az itt most közzétett Határozat valóban hitelesen példázza annak eredményét, amikor a suszter nem marad a kaptafánál, az építész az építészkedésnél, és pusztán azáltal, hogy beválasztják egy Etikai Bizottság elnevezésű testületbe, úgy gondolja, hogy építészként végre jó alaposan kijogászkodhatja magát. Kedves Kollégák! Hát nem azt hallani minden sarokról, hogy az építészetet csak az arra felkent építészek művelhessék? Miből gondoljátok azt, hogy a "jogászkodást" ugyanakkor amatőrök is végezhetik? Jó, tudom, nem kevesen vannak közöttünk építészek között olyanok, akik úgy gondolják, hogy pusztán azáltal, hogy megszerezték az építész oklevelet, azzal már mindenhez értőnek lettek nyilvánítva. Végtére is az építész a diploma megszerzéséhez valamennyi jogismeretből is vizsgát tesz, ellenben a jogász nem vizsgázik építészetből: a szakmai felsőbbrendűségük ezzel már meg is van alapozva - gondolják. Egyszóval elképesztő, hogy egyes építészek felkentnek érzik magukat olyan súlyú határozatok meghozatalára, amellyel a társukat kizárják a kamarából, olyan jogi bikkfanyelven adván elő a dolgot, mintha az valódi bírósági határozat lenne. Megvillantva olyan - vélhetően valamelyik televíziós "Jogi esetek"-ből, vagy netán valamely ügyvédes-bíróságos szappanoperából felszedett "Halmazati büntetésként" típusú jogi fogalmat, amitől a határozat kézhezvevője azonnal összecsinálja magát.
.
Megismertelek benneteket. Kölcsönösen szerencsésebb lett volna, ha ez nem történt volna meg. De már késő. A szellemet már nem lehet visszaparancsolni a palackba, és akár akarjátok, akár nem, előbb-utóbb bevilágítja az általatok fenntartott jelenlegi feudális középkori sötétséget. Na akkor nem leszek majd szívesen a helyetekben... (habár már most sem lennék, ezen az oldalon még mindig sokkal jobb!)
.
Ódor Tamás
Szabad Alkotó