A 9000 néma bűnrészessége?

Az építészfórum immár szinte következetesnek mondhatóan dobja fel a magas labdákat azoknak, akik a magyar építésztársadalom pőre valóságát az ÉF-től és annak szellemi szövetségeseitől eltérően, elfogulatlanul és semmiféle csoportérdeket nem kímélő módon kívánják megtárgyalni.

Ilyen szakmai szellemi célkitűzéssel indult a Szabad Alkotók blogja is, amely jórészt az alkotói szabadság kibontakoztatása előtt tornyosuló akadályok feltárásával és e gátak lebontásának módjával foglalkozik. Ha tavaly ősszel nem döntöttem volna úgy, hogy a 25 évnyi szakmai pályafutásom alatt önmagamnak választott csöndes, szerény munkálkodásom után a nyilvánosság elé lépek, akkor ma valószínűleg én is az ÉF szerkesztőkomisszárja, Zsuppán András által a mai magyar építészet állapotáért bűnrészesnek minősített 9000 néma építész közé lennék sorolva a Kihajózás előtt c. cikkében.

Ezt ugyan tavaly ősszel még nem tudhattam, de valószínűleg jó megérzések vezérelhettek, és így elébe mehettem Zsuppán Andrásnak: rám ugyan nem ragaszthatja már a hallgatás bélyegét. Fellélegezhetek: ezt megúsztam! :-)

A megnyugvás sóhaja után azonban elgondolkodtam azon, hogy most hogyan érezném magam, ha én is mindmáig a némák között maradtam volna? Valószínűleg úgy csöndben magamban elküldtem volna valamely szép égtáj felé, aztán rá se hederítve folytattam volna az addig megszokott életutamat, ezen belül a hallgatást is. De mivel az általam a palackból kiszabadított szellemet már nem lehet oda visszagyömöszölni, így a helyzet kezelésének ez az elegáns módja számomra már nem adatik meg. Megszólaltam, és most már többé nem hallgathatok együtt azokkal, akikkel több, mint két évtizeden át én is együtt hallgattam. Most sem tehetem meg.

Ha pedig megszólalok, akkor - sajnos - természetemnél fogva nem tehetek mást, mint a valóság pőre képének megrajzolását. Ez a kép pedig most felettébb viharos! No nem a balatoni kihajózás előtti megérzések okán, hanem Zsuppán András képmutató arcátlansága miatt. Tudniillik ő és szerkesztőtársai a közelmúltban keselyűcsapatként űztek el az építészfórumról, miután ott már terhessé vált számukra a szókimondásom a mai magyar építészvalósággal kapcsolatban. Mondhatnám azt is, hogy példát statuáltak: így jár mindenki, aki meg mer szólalni, aki nem csupán a szokásos nyelvcsuklóztató hozsannázással meri illetni a nagy magyar építészelitet, hanem a kicsinyes, önző, és a többiek alkotói szabadságát elfojtó törekvéseikről is bátorkodik szót ejteni.

Zsuppán Andrást a természet nyilván jó vastag bőrrel áldotta meg, mert az egyke megszólalónak az építészfórumról való szisztematikus elüldözése után nem okoz neki nehézséget a mai magyar építészet állapotáról kialakult képért a maradék 9000 továbbra is néma építész kollégát kárhoztatni, őket a hallgatásuk okán bűnrészességgel megvádolni. Mondja ezt egy olyan építész online napilap főkomisszárja, akinek valóban a kezében van az építészeti közgondolkodás formálásának esélye és eszközrendszere azokkal szemben, akiknek a megszólalása valójában nem csak, hogy nem kívánatos, hanem ha mégis bevállalják, akkor jó eséllyel számíthatnak a Zsuppán-, Bardóczi- és Wesselényi-félék által jól szervezett és szakszerűen végrehajtott nyilvános megaláztatásra.

Álszent jellemtelenség ez a javából. Annyira felkavarja az ember gyomrát, hogy azt hiszem, itt és most mára ennyi elég is volt a mi kedvenc szakmánk valóságfeltárásából. Úgy érzem, most inkább egy kicsit a magam megszokott, csöndes, békés meditációja fog jót tenni nekem.

Mindemellett, még mielőtt belekezdenék, szeretném megnyugtatni azokat az olvasókat, akiket ez az írás most esetleg felkavart, hogy ne tulajdonítsanak különösebb jelentőséget ennek az egésznek. Ha jól belegondolunk, valójában az építészfórum szakmai értékeit tekintve konvergál a nullához, az ott megjelenő szűk körű hozzászólások egyikéről-másikáról nem is beszélve. Így nézve, valójában semmi jelentősége nincs annak, amit Zsuppán ír.