Kommentár M.J. "Dunánk partjai" c. írásához

Az ÉF-en az alábbi kommentárt tettem közzé Mónus János "Dunánk partjai" c. írásához:

"Rögtön az elején kimondom: ritka jó írás! Mélységben gondolkodó és mélyen elgondolkodtató. Egyre kevésbé lepődünk meg: Mónus János publikációi egy konzekvens idealista értékes gondolatait tárják elénk.

Meg kell vallanom, eleinte számomra is nehezen emészthetők voltak Mónus sajátos szemszögű írásai. Túlzottan óvatoskodónak, senkit megbántani nem akarónak, majdhogynem diplomatikusan politizálónak (szakmai értelemben) éreztem őket. Számomra alapból nem szimpatikus a határozott álláspontot felvállalni nem akaró, nem merő, a konfliktusokat óvatoskodással kerülni igyekvő karakter. Eleinte Mónust ilyennek láttam. A mai napig nem értem egymondatos üzenetét a budai vári volt Honvéd Főparancsnokság épülete körüli tervezési folyamattal kapcsolatban: "A kulcs mégiscsak a mi kezünkben van." Írásainak sora azonban a hitelesség képét rajzolja ki Mónusról: ő ilyen. Egy felvállalt idealista. Tudva-tudván, hogy az idealizmus ritkán vezet konkrét azonnali megoldásokhoz. Ugyanakkor több ez, mint a problémák puszta felvetése, hiszen sejteti velünk a megoldást, vagy legalábbis az ahhoz vezető utat. De a többit ránk bízza. Időnként, mintha egy Zen bölcseletet olvasnánk. Az sem konkrét soha, mégis képes megvilágítani számunkra a helyes utat. A saját helyes utunkat. Ami mindenki esetében más és más.

Nem tévesztendő össze Mónus János eme írása Vargha Mihály dunaparti kritikai írásával. Való igaz: Vargha Mihály írásán alaposan elvertem a port, mert az ő írása a dunaparti látványban megjelenő építészet kritikája akart volna lenni, ehhez a célkitűzéshez képest viszont nagyon gyengére sikerült. Mónus írása ellenben egészen más célokat tűz ki. Hangsúlyozza, hogy nem "építészeti értékeik" felől szemléli az "épület-tetteket" (itt nyilván szándékosan kerüli még az "építészet" kifejezést is). Ez az írás a maga célkitűzése felől nézve kerek egész, nem érzem tehát szükségét annak, hogy kiegészítést, pontosítást fűzzek hozzá."

Vargha Mihály in(per)verz pomádéja

Az ÉS-ben és az építészfórumon Vargha Mihály tollából "Pomádé inverz" címmel bátortalan, mondvacsinált kritikai írás jelent meg a "sztárépítészeink" által beépített Dunapartról. Arról az öncélú fosztogatásról, amit "városfejlesztés"-nek álcázva borítottak elénk. Arról, amelyikre Budapest mai és jövőbeni lokálpatriótáinak sohasem lesz okuk a büszkeségre.

Habár hosszú ideje Mihálynak ez az első olyan írása, amivel szinte maradéktalanul egyet tudok érteni, ma már mégis fontosabbnak tűnik számomra az, amivel mégsem értek egyet. Több okból is. Először is legfőképpen azzal nem, hogy médiacézárunk sok alapvető megközelítést érthetetlen módon kihagyott ebből az írásból. Nem tudni, hogy azért, mert nem merte, vagy nem is akarta leírni, vagy esetleg azért nem írta le, mert nem is gondolt rá, vagy mert nem tartja fontosnak, vagy esetleg az aktuális érdekei nem úgy kívánják, netán az írás szponzorának ez így tetszett. Ez ugyan nem egyetértés kérdése, de azt viszont nem értem, hogy miképpen került ez a nem éppen illatozó csizma éppen most az asztalra. Elolvastam Mihály írását, és néztem ki a fejemből, hogy jó-jó, de ez most hogy kerül ide? Miután az ember már túl van azon, hogy a szakmai média világában való járatlanságát kihasználva az építészfórumon behúzták a csőbe, nem csoda, ha rafinált taktikát lát a dolog mögött.

Mindjárt elsőre felmerül az emberben, hogy miért nem akkor született az építészfórumon műkritika a partmenti beépítésről, amikor pld. azokat idén március elején az építészfórumon a tervezőik bemutatták, az ÉF részéről mindössze "szöveg a műleírás alapján" kommenttel. (lásd pld. Millennium Tower II., Millennium Tower III.) Mintha éppen az lenne a cél a kritikai írás közzétételének mostanra időzítésével, hogy - gyermekmesénkből vett hasonlattal: legyen is rajta ruha, meg nem is - ki lehessen ugyan pipálni a kritika megjelentetésének a tényét, de lehetőleg ne sokan vegyék észre... Erre, mondjuk, a nyári uborkaszezon tényleg kitűnően alkalmas. Ki olvas a nyár közepe felé közeledve építészkritikát az interneten? Hacsak az utóbbi idők kiadós esőzései miatt be nem szorultak néhányan a szobájukba a számítógépük képernyője elé. Arra mindenesetre jó lesz, ha később valaki okoskodni merészel, számonkérve építészkritikusainkon, hogy miért nem emelték fel kellőképpen és időben a hangjukat, hogy akkor majd elő lehessen húzni ezt a cikket, nesze neked, "de hát én igenis írtam kritikát". Mint ahogyan ez egyébként már korábban is megtörtént az építészfórum történetében. Az már más kérdés, hogy ez a kritika még mindig igencsak "lájtos", óvatoskodó, símogatva piszkálódó, meg is mondja, meg nem is formátumú.

Lesz, ami lesz, kimondom, nekem az elolvasása után az az érzésem támadt, hogy ez ismét valamiféle céloksággal kiszámított parasztvakítás: dobjunk a forrongó nép közé valamiféle koncot, de lehetőleg olyat, amelynek gyakorlati jelentősége nincs, és előreláthatóan nem is lesz, és a tervező haverok toleranciaküszöbét sem ingerli túlságosan. Végtére is az építészek kritikusa is az építészekből él, nem lenne szerencsés, ha a szakma prominenseinek ajtajai bezárulnának előtte. Ezért aztán az ügyet le lehet rendezni egy színpadias dramaturgiával, amelyet elolvasva az a néhány ember, aki ilyenkor is az internetet böngészi, felsóhajthat, hogy "na végre jól megmondták nekik, úgy kell nekik". Aztán Vargha Mihály írásának dramaturgiai hatása ebben ki is merül. És nekem éppen az a benyomásom, hogy a cél éppen ez: legyen ugyan, de merüljön is ki. Az érintett építészek és üzleti megbízóik pedig megnyugodva felsóhajthatnak: "na ezen is túl vagyunk, egy kicsit kellemetlen volt ugyan, de hál'istennek egy fillérünk sem veszett rajta".

Pedig nem szabadna ennek az ügynek szakmailag ennyiben kimerülnie. Fentebb azt írtam, fosztogatás történt. Azért, mert annak esélyétől fosztották meg a várost és esetleg egy későbbi méltóbb generációt, hogy Budapest eddigi büszkén vállalható városképéhez valamilyen új értéket hozzáadhassanak. És tették mindezt rendkívül kicsinyes üzleti megfontolásból és részint szakmai hiúságból. Mert egyesek úgy érezték közülünk, hogy mindenképpen le kell tenniük a névjegyüket a budapesti Dunaparton, akármilyen áron is.

A szakmailag tájékozottabbaknak az is feltűnhet Vargha Mihály írásában, hogy az egyetlen kivételt ugyanakkor nem említi meg. Aki ugyan nem építész, hanem társszakmánk, társművészetünk kiemelkedő művelője: Török Péter kerttervező művész. Aki az építészeti értelemben blődli Nemzeti Színház elrontott projektjén a maga eszközeivel, az épület környezetének méltó szintre emelésével igyekezett korrigálni. Akivel Canossát járattak, és akitől a mai napig senki meg nem kérdezte, hogy miért éppen zikkuratot tett oda, és a kertje a Nemzeti Színház körül egyáltalán miről is szól? Vagy miről akart szólni, ugyanis a kertészeti kompozíciójának lényegi darabja "takarékossági" okokból meg sem valósulhatott, és talán már nem is fog soha. Nem rajta múlt, hogy ennek következtében az ő műve is egy befejezetlen alkotásként tárul elénk. Pedig Török Péter rendkívül értékes, a Nemzeti Színház eszményéhez illő emberi és kulturális gondolatokat igyekezett a kertjébe belefogalmazni. Soha senkit nem érdekelt. Ez azért példaértékű, mert ebből is az olvasható ki, hogy az egész dunaparti "együttes" a pillanat mámorának (business) a szülötte, és aki a gondolatiság felől igyekezett megközelíteni a feladatot, annak ebbe majdnem bele kellett pusztulnia. Kárpótlásul odavágtak hozzá egy Ybl-díjat. Csak éppen arról nincs tájékoztatva a T. publikum a mai napig, hogy mi is az a kiemelkedő szakmai-emberi teljesítmény, amivel ő ezt kiérdemelte. No persze, alkotásainak darabszámát felsorolták a díjkiosztás után megjelent pályaképekben, csak éppen az nem derült ki semelyik recenzióból sem, hogy ő, sokakkal ellentétben, nem darabra érdemelte ki az Ybl-díjat, hanem alkotásainak - kivétel nélkül - kompromisszumot nem ismerő gondolatisága miatt. Itt tartunk.

Vargha Mihály ugyan megállapítja, hogy a tárgybeli dunaparti beépítés sekélyessége általános, mégis kínosan kerüli az ide vezető, az építész szakmán/kamarán belüli okok feltárását és megnevezését, az ügyben felelős tervtanácsok, és az azokban ülő építészek, a szakmai közállapotok és az azt előidézők szerepének felvetését. Arról már nem is beszélve, hogy e dunaparti beépítés kérdése sokkal szélesebb körű összefüggések feltárását kívánja meg: pld. a budapesti kerületek és a főváros áldatlan viszonyát, egymással való civakodásaikat, hiányzó egységes fővárosi városfejlesztési koncepciót, a helyi építési hatóság és önkormányzat érdekviszonyait, az építési jogszabályok szándékosan beépített csűrési-csavarási lehetőségeit, amelyeknek éppen az az elsődleges céljuk, hogy ne legyen világos és mindenki számára egyöntetűen értelmezhető jogi helyzet, hanem a döntéshozók lehetőleg tágabb "értelmezési tartományban" mozoghassanak, egy olyan mozgástérben, amelyik éppen elegendő ahhoz, hogy önkényesen eldönthessék, hogy ki játszhat és ki nem.

Összességében Vargha Mihály írásának szintje, főképpen a belőle hiányzó gondolatok és az írás megkésettsége okán is, a maga műfajában nem sokban különbözik kritikája tárgyának paramétereitől. Lakjon jól a kecske (a publikum), de azért a káposzta is megmaradjon (a gyümölcsöző kapcsolat a haverokkal). Úgy látszik, ezt hívják médiaipari profizmusnak...

MÉK tisztújítás és archigo

A honi építészetet és a szakmánkat alapjaiban érintő, a szakmai vezetés alkalmatlanságát alátámasztó, folyamatos stafétaváltásban felbukkanó botránysorozatok szkeptikussá teszik az embert a MÉK jelenlegi vezetőségének céljait és szándékait illetően. Habár örvendetesnek tekinthető, hogy végre megszületik egy olyan szakmai fórum, ahol nem anonym bekiabálások, hanem névvel-arccal vállalt komoly vélemények és álláspontok jelenhetnek meg, az előzmények ismeretében mégsem árt az óvatos közeledés ehhez a felkínált új kommunikációs lehetőséghez.

Őszintén szólva igen nehezemre esik, de előlegezzük meg a MÉK által elindítani kívánt új internetes szakmai fórumnak, az archigo.hu-nak a tiszta lappal való indulás esélyét.

Ehhez a tiszta laphoz azonban, még a fórum elindítása előtt, szükségeltetik néhány további alapvető nyilvános információ a honlap üzemeltetésének módjáról, technikájáról, személyi hátteréről, így többek között:

• ki lesz ennek a fórumnak a felelős szerkesztője?
• ki és milyen elvek szerint fogja moderálni a fórumon megjelenő hozzászólásokat?
• hogyan értendő az, hogy "lehetőség lesz a tagozatoknak is elkülönített kommunikációra"? ez a megoldás kamarai tagokat is ki kíván zárni bizonyos zártkörű kommunikációból? ha valakinek ez az elképzelése, előre jelzem, hogy ez semmiképpen sem lenne elfogadható!
• az archigo.hu oldalon közzé kell tenni a portál szerkesztőinek és moderátorainak a személyét, a hozzászólások szabályait és a moderálási elveket (ha bárki is tervez moderálást) - jelenleg egyelőre erről még sehol semmi sem olvasható
• tekintettel arra, hogy a honlapon jelentős felületeket kaphatnak hirdetők, a hirdetések díjszabását és feltételeit nyilvánossá kell tenni a regisztrált tagság számára
• a szponzorált tartalom megjelenítése esetén a szponzor kilétét közzé kell tenni
• a regisztrált tagság számára közzé kell tenni a tartalomszabályozási és tartalomszerkesztési elveket, amelyből ki kell tűnnie az elfogulatlanság garanciáinak, az egyenlő verseny biztosítása melletti elkötelezettségnek, mind a tervezők, mind az őket kiszolgáló szolgáltatások, mind pedig az építési- és ingatlanpiac szereplői felé
• stb.

Mindezeket előrebocsátva nem lehet nem észrevenni az összefüggést a június 16-án bejelentett új archigo.hu szakmai fórum és a június 18-án közzétett "Felhívás a tisztújítási jelölések megtételére" között.

Mi is itt a lényeg és az összefüggés? Hát ez:

"A jelölési javaslatokat ...... lehet megtenni, 2009. július 13-ig."

A regisztrálás lehetősége az archigo.hu fórumra pedig 2009.június 20-án indul.

A legnagyobb nyári szabadságolás, hőség és szakmai kommunikációs uborkaszezon idejére időzített fórumindítás és korlátozott idejű jelölési időszak jól összehangoltan teszi valószínűtlenné, hogy a tagság az új fórumon érdemi eszmecserét folytathasson a jelölésről és a potenciális jelöltekről. Különösen szkeptikussá teszi ezzel kapcsolatban a kamara vezetőinek szándékait illetően az embert az a tény, hogy a tisztújítás időpontja 2009. november 27-re van kitűzve. Árulja már el valamelyik igen tisztelt kamarai vezetőnk, hogy mi a nyű indokolja azt, hogy a jelölést a nyár közepén lezárják egy november végi tisztújításhoz. Bármennyire is erőltetni igyekszem magamra a naiv jóhiszeműséget a jelenlegi kamarai vezetőség e lépésével kapcsolatban, nagyon nem akar sikerülni. Maradjunk annyiban, hogy a tisztességes szándék mellett a tisztesség látszata is fontos. Jelen esetben ez a látszat nem ilyennek mutatkozik. Ugyanis mire a rugalmatlan tagság a maga tehetetlenségi nyomatékát leküzdve szignifikáns számban regisztrálja magát az új fórumon, megismerkedik vele és elkezd valóságosan kommunikálni, addigra réges-rég le lesz zárva a tisztújítás jelölési folyamata. Nehéz annyira jóhiszeműnek lennem, hogy elhiggyem, hogy mindez nem szándékoltan van így előkészítve, miközben az új archigo.hu fórummal a kamarai vezetőség a szakmai demokratizálás irányába tett jelentős lépéssel fényezheti magát, és e fénnyel vakíthatja a (z arra fogékony) tagságot.

ÖSSZEFOGLALVA A LÉNYEGET:

A jelenlegi MÉK vezetőség csak akkor mentesülhet az előbbiekben megfogalmazott összefüggések és következtetések terhelő súlya alól, ha a tisztújítás jelölési időszakát akár 2009. október 31-ig is meghosszabbítja! Annak érdekében, hogy az archigo.hu használata a regisztrált kamarai tagok mind nagyobb körében elterjedhessen és közülük minél többen kapcsolódhassanak be a kommunikációba, az archigo.hu már a jelölés folyamatában is kivehesse a szerepét, a jelölteket a tagság interaktív módon megismerhesse és róluk egymás között érdemi eszmecserét folytathasson.

Ódor Tamás
Szabad Alkotó építész
a BÉK (kényszerű) tagja

A FUGA, mint mindannyiunk szégyene II.

Április vége táján tettem közzé a gondolataimat a FUGA Dévényi Tamás által jegyzett utcai portálhomlokzatáról és a nagyterem belső architektúrájáról. A hangsúly elsősorban az utcai portálon volt, az ügy iránt a BÉK honlapján fellelhető képek közül elsőként a tervezett utcai portál szánalmas disszonanciája keltette fel a figyelmemet. Amikor legelőször megláttam ezt a képet azonnal lúdbőrös lettem tőle. Először magam is azt hittem, hogy nem látok jól, ez csak valamilyen tévedés lehet, de aztán szépen kikristályosodott előttem, hogy bizony az ezen a képen látható portált tervezi a Budapesti Építész Kamara megvalósítani a saját budapesti szakmai központja bejáratának.

http://szabadalkotok.blogspot.com/2009/04/fuga-mint-mindannyiunk-szegyene.html

Úgy éreztem, hogy itt szakmailag valami olyannyira nem koherens, hogy meg kell szólalnom, fel kell hívnom a kollégák figyelmét valamire, mielőtt valóban a szégyen lemoshatatlan lesz rólunk. Hiszen mégiscsak a BÉK imázsát, azzal együtt pedig az ott jegyzett építészek színvonalát fogja ez a tervezett építészeti központ markánsan közvetíteni. Nem lehet számunkra közömbös ez az imázs, ha már egyszer a BÉK létrehozza és működtetni kívánja a FUGÁ-t. Arra azonban még álmomban sem gondoltam volna, hogy hátborzongató előérzetem ilyen hamar igazolást nyer: A Népszabadság Online-on tegnap Bárkay Tamás publikálta a Hermes-udvar eredeti állapotát bemutató fotót, mellette pedig a jelenkori állapot képét is, amely egy későbbi rendkívül dilettáns átalakítás jegyeit viseli magán.

http://nol.hu/ajanlo/20090619-utazas_az_art_decotol_a_zartszelvenyig

Az egykori Hermes-udvar korabeli bejárati homlokzata

Az egykori Hermes-udvar Petőfi Sándor utcai jelenkori portálhomlokzata

Észrevételemre a tervezett állapot képeit közzétevő és a tervezési munkákat végző Dévényi Tamás, aki egyúttal a BÉK elnökségének is tagja, valamint a Fővárosi Tervtanács 2002 óta "állandó tagja", dehonesztáló, engem szó szerint lehülyéző stílusban reagált a korábbi tárgybeli blogbejegyzésemhez fűzött hozzászólásában.

Mindezek után a Hermes udvar Petőfi Sándor utcai homlokzatának eredeti állapotát tükröző korabeli fotó alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

Dévényi Tamás előbbiekben említett kijelentései szörnyű szakmai dilettantizmusról és/vagy gondatlanságról tesznek tanúbizonyságot. Dévényi fölényesen lehülyézett, arra hivatkozva, hogy az általa közzétett képeken látható tervezett állapot az eredeti állapot helyreállítása kíván lenni, ezért az architektúra minősége nem kérhető rajta számon, azt az eredeti tervezőkön, a 100 évvel ezelőtti Kármán és Ullmann irodán indítványozta számonkérni.

A Népszabadság Online-on közzétett korabeli fotó azonban egyértelművé teszi, hogy Dévényi Tamás állítása semmiképpen sem felelhet meg a valóságnak, hiszen a fotón világosan látható, hogy a portál homlokzatának eredeti architektúrája köszönőviszonyban sincs a Dévényi által közzétett tervezett állapottal. A portál jelenkori állapotát bemutató második felvétel alapján pedig azt is megállapíthatjuk, hogy Dévényi tervezett látványrajza ennek az architektúrának a felújított mása.

Mindebből arra következtethetünk, hogy a valódi eredeti állapotot valamikor - vélhetően átépítés, vagy háborús kár okán - dilettáns beavatkozással durván megváltoztatták. Dévényi pedig elkövette azt a védhetetlen szakmai hibát, hogy ezt a megváltoztatott állapotot tekintette eredetinek, és ezt kívánja "eredetiként" helyreállítani.

Mielőtt a FUGA kapcsán az április 21-i blogbejegyzésemet írtam nem álltak rendelkezésemre az épület homlokzatáról korabeli rajzok vagy adatok. Mindössze a saját szememre és építészeti érzékemre hagyatkozva tettem közzé az aggodalmaskodó gondolataimat. Igen erős volt bennem ugyanis a kétely, hogy a Dévényi Tamás által a BÉK honlapján közzétett látványrajz az eredeti tervezők kezenyomát követné. Túlságosan idegennek tűnt a kompozíció, túl erősnek éreztem a disszonanciát. Miután Dévényi közölte velem a válaszában, hogy ő csupán az eredeti állapotot állítja helyre, az építészeti érzékem továbbra is fenntartást sugallt, nem tudtam elfogadni Dévényi érvelését, és ezért határozottan kinyilvánítottam, hogy ha ez az eredeti állapot, akkor ehhez nem kellene ragaszkodni, mert ez eredetiként sem lehetett így jó. A magam részéről elhatárolódtam a Dévényi-féle tervezett állapot architektúrájától, mondván, hogy én ebbe az építészeti központba ezen a portálon keresztül a lábamat sem fogom betenni.

Tény, hogy mindannyian követhetünk el hibákat, de az elvárható gondosság helyett végzett felületes szakmai munka nem ebbe a körbe tartozik. Itt nem egy puszta véletlenszerű hibának vagyunk a tanúi, hanem egy alapvető szakmai mulasztásnak, a kellő gondosság hiányának. Súlyosbítja ezt a helyzetet az, hogy Dévényi Tamás még azt követően sem vette a fáradságot arra, hogy ellenőrizze önmagát és a körülményeket, miután figyelmeztető jelzést kapott arról, hogy a homlokzati architektúrával szemben komoly aggályok vethetők fel. Dévényi e kollegiális jelzést fölényességgel és pökhendiséggel, a probléma felvetőjét lehülyézve válaszolta meg, ahelyett, hogy elgondolkodott volna és ellenőrizte volna az architektúra eredetiségét, az általa közzétett látványkép megalapozottságát.

A fentiek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Dévényi Tamás méltatlanná vált a Fővárosi Tervtanács tagságára. Ezért itt és most e helyről felszólítom Dévényi Tamást, hogy ebből az ügyből a következtetéseket magára nézve vonja le, és önként távozzon a Fővárosi Tervtanácsból. Nem lehet helye egy ilyen bíráló testületben olyan kollégának, aki a kritikai észrevételre a szakmaiság teljes mellőzésével, cinizmussal és hülyézéssel válaszol, aki valótlanságot állít, és aki a saját gondatlan és felületes munkájával az egész kamarai tagságot megszégyenítő helyzetbe hozza. A kulturált az lenne Dévényi részéről, ha egyúttal a BÉK elnökségi tagságáról is lemondana, de ott építészeti értelemben talán kevesebb kárt tud okozni, mint a tervtanácsban, ez a lemondás már a saját lelkiismeretén múlik, no és a tagság toleranciaszintjén.

Mindezeken túl nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy a nyilvános észrevételem ellenére az érintett BÉK tagságból rajtam kívül senkinek sem tűnt fel a FUGA tervezett portálhomlokzatának architektúrájában rejlő feltűnő anakronizmus, disszonancia és dilettantizmus. Fájdalmas, hogy ennyire nem látnak a kollégák, vagy aki lát, az viszont csöndben marad és hallgat. Hol volt most az összeszokott, egymás vállát lapogató szakmai kritikai megmondó-kórus Wesselényi-Garay Andorral, Bardóczi Sándorral, Masznyik Csabával, Vargha Mihállyal és Zsuppán Andrással? Hogyan lehetséges az, hogy e vájtszemű építészkritikusoknak nem tűnt fel semmi a FUGA portálhomlokzatával kapcsolatban? Hogyan lehetséges az, hogy ennyi bába között is képesnek bizonyult a szakma ekkora műhibát elkövetni és szégyenbe taszítani a tagságot? (Egy szerencsénk van: még van lehetőség a kijavításra!) Ennyi okos megmondóember és zsűri kezén hogyan tudott egy ekkora szarvashiba átcsúszni úgy, hogy az senkinek a szemét nem bántotta? Hol vannak az önmagukat "látó"-nak deklarált kollégák élesszemű meglátásai??? A FUGÁ-ban tartott kamarai küldöttgyűlésen megjelent kollégák egyikének sem tűnt fel semmi?

Egyébként a hiba elkövetésének oka-módja nagyjából rekonstruálható: feltehető, hogy Dévényinek nem állt rendelkezésére az eredeti állapotot bemutató fotó, de kérdés, hogy egyáltalán mennyire gondos előkészítő-kutató munkát folytatott? Ugyanis ha csak homlokzatrajzok álltak rendelkezésére, és nem kellő figyelmességgel tanulmányozta azokat, akkor metszetrajz hiányában a homlokzat mélységi tagoltsága elkerülhette a figyelmét, és a különböző mélységű homlokzatsíkokat kivetíthette a külső homlokzat síkjára. Tekintettel arra, hogy a jelenkori állapot ezt a verziót támasztja alá, az óvatosságot, a gondos kutatómunkát mellőzte. Az azonban mindenképpen a rovására írható, hogy nem érzékelte az architekturális diszkrepanciát. Ugyanis megfelelő érzék esetén már ez is elegendő kellett volna legyen ahhoz, hogy gondosabban kutassa az eredeti állapotot. Valószínűsíthető egyébként, hogy a homlokzat mélységi tagoltsága alapos helyszíni feltárásokkal is megállapítható lehetett volna. Akárhonnan is közelítjük meg a kérdést, Dévényi Tamás mulasztására nincs mentség, különösen nincs az általa betöltött szakmai tisztségek miatt elvárható fokozott gondosság miatt. Amiatt pedig különösen nincs, hogy az egész budapesti kamarai tagság számára idézett elő ilyen szakmai szégyenhelyzetet.

Az ügyben felelős kollégáknak, a BÉK elnökségének, még talán nem késő a Dévényi Tamás által elkövetett szakmai hibát mielőbb orvosolni, mindannyiunk amúgy is ingadozó lábakon álló szakmai presztízsének megóvása érdekében.

Ódor Tamás
Szabad Alkotó építész
a BÉK (kényszerű) tagja