2009. április 23., csütörtök

Szabad hozzászólások a BÉK Nyitott Könyvéhez

A Budapesti Építész Kamara honlapján az alábbi friss közlemény olvasható:

"2009. Április 22.
Kedves Kollégák,

Mától olvasható a BÉK NYITOTT KÖNYV-e.

A hatékony információközösség megteremtése, az alulinformáltság enyhítése, az alapinformációk biztosítása, és helyzetünk tisztázása érdekében határoztunk úgy, hogy elkészítjük ezt az anyagot, amely nagyrészt mától már olvasható a honlapon.Minden szervezetnek kell rendelkeznie egy célokat és reflexiókat tartalmazó állításgyűjteménnyel, hogy a közéletben világosan pozicionálhassa magát. Nyitott Könyvünk állítások és állásfoglalások rendszere a Kamara szakmai közössége, a szakmagyakorlási feltételek, valamint a főváros épített környezetének helyzetére, mozgásterére, céljára, vízióira vonatkozóan.A négy fő témacsoport:
a) A BÉK POZÍCIÓJA
b) A BUDAPESTI ÉPÍTÉSZEK SZAKMAI SZERVEZETÉNEK ÁLLÁSPONTJA BUDAPEST ÉPÍTÉSÉRŐL
c) SZAKMAGYAKORLÁS A FŐVÁROSBAN

d) ÉPÍTÉSZET ÉS KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS, FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS BUDAPESTEN

Emődi-Kiss Tamás BÉK sajtóreferens"

Tekintettel arra, hogy a Kamara honlapján egyrészt mind a mai napig nem indult el érdemi nyilvános szakmai párbeszéd, másrészt a Nyitott Könyv közzétételének módja miatt eléggé nehézkes az egész tartalmat áttekinteni, ezért a szakmai nyilvánosság segítése céljából feldolgoztuk az anyagot PDF formátumban, amely innen LETÖLTHETŐ.

Ebben a blogban bárki szabadon észrevételeket és hozzászólásokat tehet a BÉK Nyitott Könyvéhez.

2009. április 21., kedd

A FUGA, mint mindannyiunk szégyene

A Budapesti Építész Kamara honlapján megtekinthető a - szerencsétlen FUGA névre keresztelt - Budapesti Építészeti Központ jelenlegi helyzetét a szakmai nyilvánosságnak bemutatni kívánó sajtóreferensi tájékoztató.

Igazából nem lepődtem meg semmin. Pedig meg kellett volna lepődnöm, de már az sem sikerült. Rezignáltan vettem tudomásul, hogy túl azon, hogy átgondolatlanul pocsékolja bele a kamarai vezetés a kamarai közvagyon (és a hitelek) millióit ebbe a kamaránk léptékéhez mérten "gigaprojektbe", még egy színvonalas tájékoztató szöveget sem képes a kamara sajtóreferense megfogalmazni.

"A helyszín a tradicionális city, a város - érdeklődő, szórakozni vágyó, dolgozó, korzózó városlakóitól és turistáktól nyüzsgő, éttermekkel és kávézókkal, színházakkal, kulturális és hatalmi központokkal, látnivalókkal, irodákkal, hotelekkel teli, városi ember léptékű - sétálóutcákból álló történeti magja, mely potenciálisan felértékelődik." - írja a kamara szócsöve, Emődi-Kiss Tamás.

Megmondom őszintén, nekem többször el kellett olvasnom ezt a mondatot ahhoz, hogy a magyar nyelv írott és íratlan szabályai szerint értelmezni tudjam. Még ha csak puszta száraz hírközlésről is van szó, akkor is elvárható lenne, hogy egy ilyen bemutatkozásnak legyen valamilyen stílusa, de legalábbis eleganciája, és "átjöjjön" rajta keresztül valamilyen érzés, amit e központ a szakma képviselői számára jelent.

Igaz, persze, az is, hogy végtére is átjön: nem jelent semmit.

Akkor pedig minek ez az egész?

Ha már bemutatkozni sem tud ez a központ, akkor vajon hogyan akar vonzó középponttá válni?

"tradicionális city", "hatalmi központok", "hotelek", "városi ember léptékű"

Mintha e kifejezések megfogalmazója nem is tudna magyarul. És sajtóreferens. Ennyire futja ettől a kamarától.

Fájdalom olvasni e teljesen magyartalan, stílustalan és zagyva sorokat. Egy, az anyanyelvére érzékeny ember mindenesetre felszisszen e megfogalmazás minden soránál.

Ugyanakkor árulkodók is e sorok. Arról árulkodnak, hogy a Budapesti Építészeti Központ a BÉK mai vezetőinek és elit szövetségeseinek szakmai hatalmi céljait szolgálják.














A sajtóreferens elszólta magát. Ugyanis a "hatalmi központok" megfogalmazás ebben a felsorolásban teljesen idegenül cseng. Ide az "adminisztrációs központ" fogalma illett volna, nyilván erre is gondolhatott Emődi-Kiss Tamás, csak éppen a vezetőség hatalomvágya átszűrődött a végleges megfogalmazáson. Tudatalatt.













No és a portálterv! A magam részéről, mint a BÉK (kényszerű) tagja, kifejezetten el kívánok határolódni attól az arculattól, amelyet az itt látható Petőfi Sándor utcai portál és a nagy előadótér belső architektúrája tükröz. Éppolyan színvonalú ez az arculat, amilyen Emődi-Kiss Tamás fogalmazása. Hátborzongató.

A látványt Dévényi Tamás, a Fővárosi Tervtanács 2002 óta "állandó tagja" jegyzi.

Egy Szabad Alkotónak mindenesetre e látványtól és a BÉK honlapján olvasható szövegtől a hátán futkos a hideg.

Ódor Tamás
Szabad Alkotó építész
a BÉK (kényszerű) tagja



az alábbi képet Dévényi Tamás hozzászólása után töltöttem fel ide (a megjegyzésekbe ugyanis egyelőre nem sikerült még képeket feltöltenem):









2009. április 8., szerda

Gőzt a dugattyúkra!

Kedves Érdeklődő Olvasók!

Kedves Alkotó Kollégák!

Ha először lassú fokozatban is, de elindultunk. Mint amikor a gőzt ráadják a gőzmozdony dugattyújára. Nem szabad hirtelen ráengedni, mert akkor kipörögnek a kerekek akár még a 100 tonnás mozdony alatt is. Nem pocsékolunk sem időt, sem energiát.

Éppen ezért azonnal a tárgyra is térek: ez a blog az önmagukat szabad alkotónak tekintő, vagy szabad alkotóvá válni kívánó társaink életéről, gondjairól és eredményeiről kíván szólni mindazokhoz, akiket ez érint vagy csupán érdekel.

Elszánt törekvésem, hogy a szabad alkotói lét előtt tornyosuló akadályokat közösen feltárjuk, és egymás számára is tanulságokkal szolgáljunk, hogy miképpen lehet e gátakat felszámolni, vagy a legrosszabb esetben a gátak erejétől megroppanni.

Mielőtt bárki azzal igyekezne e tisztességes törekvéseket támadni, hogy az öncélú egyéni szabadság magasztalása a közösség érdekeibe ütközhet, hadd cáfoljam mindjárt e megközelítést azzal, hogy a blog elindításának egyik célja - többek között - éppen azoknak a bonyolult kérdéseknek a megválaszolása lesz, hogy hol húzódik az egyéni alkotói szabadság és a közösségi érdek között a megnyugtató, az emberi méltóságot mindkét oldalról tiszteletben tartó határmezsgye?

A szabadság felfogása a gondolkodásomban megközelítőleg sem parttalan, ugyanis a szabadság magában foglalja azt a döntési lehetőséget is, hogy önként szabjuk meg saját határainkat. Az ideális állapot egy emberi közösségben az, amikor az egyén által önmaga számára szabott határ megegyezik a közösség toleranciájának határával. Ennek a határnak a felismerését és a művészi tevékenységnek ennek szellemében való kibontakoztatását tartom a társadalmi-közösségi emberi lét egyik legnagyobb szociális-művészi teljesítményének. Joseph Beuys a "Szociális Plasztika" műfajának megalkotásával kiterjesztette a művészet fogalmát a társadalmi viszonyok alakítására is. Beuys rendkívüli életművének egyik legjelentősebb gondolata is ebből az eszméből fakad: a művészet és a társadalom elválaszthatatlan egységet képez, örökös kölcsönhatásban van egymással már az egyén szintjén is. Beuys történelmi jelentőségének szélesebb körű megismeréséhez vélhetően hosszabb időtávra lesz szükség. A "mindenki lehet művész" gondolatával Beuys a művészet természetes társadalmasítását vetíti elénk, miközben látnunk kell, hogy e gondolatoknak rengeteg történelmi beidegződést, szokást, hiedelemet és akadályt kell legyőzniük ahhoz, hogy széles körben a maguk eredeti tartalmuk szerint juthassanak megismerésre és érvényre.

Crédóm, hogy egy egészséges társadalom nem az abban közreműködő egyének egyszólamú, együtemű lépéseitől fog fejlődni és felemelkedni, hanem éppen ellenkezőleg: a szabad heterogenitás szintéziséből. Ne legyünk naivak és utopisták: az egyén kibontakozása és a közösség érdekének érvényesítése közötti évezredes történelmi feszültséget nem fogjuk tudni varázsütésre maradéktalanul felszámolni. Minden kis eredménynek örülhetünk, ami e feszültséget enyhítheti és az alkotói szabadság és a közösség egymásra találását, vagy legalább egymás tolerálását elősegítheti.

Olvashatunk majd alkotói sorsokról, kudarcokról és sikerekről, alkotói válságokról, és az alkotói szabadságot öncélúan, egyéni érdekből, vagy pusztán zsigeri indíttatásból korlátozni igyekvő törekvésekről. E valójában mind az egyén, mind pedig a közösség számára ártó törekvéseket szeretnénk feltárni, és elkövetőiket a nyilvánosság erejével jobb belátásra késztetni. Ha szükséges, természetesen az egyéni alkotói szabadság közösséget nem sértő érdekeinek érvényesítéséért jogi eszközöket is igénybe kívánunk venni, és a tapasztalatainkat egymással megosztani.

A Szabad Alkotók bloghoz bárki hozzászólhat.

A hozzánk e-mailen eljuttatott írásokat az eredeti szerző feltüntetésével (vagy kérésére anélkül) önálló blogbejegyzésként megjelentetem.

Induljon hát az alkotói szabadság gőzhengere!

Ódor Tamás
szabad alkotó építész
blogszerkesztő
tamas.odor@yahoo.com

XII. kerületi Tervtanács 2008.10.08.

Itt meghallgatható a XII. kerületi Tervtanácsban 2008.10.08-án rögzített hangfelvétel. Sorrendben először Ódor Tamás építész tervező, majd Reimholz Péter és Tima Zoltán tervtanácsi tagok szavai hallhatók. Hallható még Szíj Zoltán tervtanácsi titkár hangja is, amint megerősíti Reimholz Péter felé Ódor Tamás érveinek jogszabályi megalapozottságát.

A tervtanácson készült eredeti hangfelvétel az alábbi linkre kattintva letölthető:

http://szabadalkotok.com/DOWNLOAD/2008-10-08%20DW_A0004.rar

A hangfelvétel szószerinti leiratának első lényegi része pedig az alábbi linkre kattintva tölthető le:

http://szabadalkotok.com/DOWNLOAD/XII_tervtanacs_081008%20hangfelvetel_1.doc


Ízelítőül egy rövid, de lényeges részlet az elhangzottakból:

Reimholz Péter: Hiába ült itt Makovecz Imre agusztus 6-án, aki nemzetközi elismertségű, nagy tekintélyű, vitathatatlanul bölcs építész kollégánk, Ön ehelyett a jogászokkal foglalkozik. Ez teljesen jogos és elfogadható.

Ódor Tamás: Nem. Nem. Visszautasítom ezt a pejoratív megfogalmazást.

RP: Én azt hiszem, hogy ezt meg kell tanulnunk. Ezt meg kell tanulnunk.

ÓT: Visszautasítom ezt a pejoratív értelmezést. Én nem valami helyett foglalkozom jogászokkal. Először is van egy megbízóm, és a megbízómnak az érdekeit bizonyos tekintettel képviselnem kell. És hogyha a megbízóm megkér arra, hogy ő jogi anomáliákat, illetve az ő jogi képviselői jogi anomáliákat vélnek látni ebben az egész eljárásban, akkor azt hiszem, hogy éppen azáltal vagyok korrekt, hogy ezt a közönség elé tárom, ezt a dolgot, és ezzel én semmifajta rosszat nem teszek szakmailag. Sőt! Sőt, éppenséggel a szakma tisztaságát szolgálom azzal, hogy nem pusztán egymásnak a munkáit kell, hogy tiszteljük, hanem mivel, hogy jogállamban és polgári jogállamban élünk, tehát mindannyiunknak, nekünk is építészeknek stb. – például amikor a házat terveztem, centiméterre be kellett nekem is minden jogszabályt tartanom – tehát, gondolom, hogy a zsűrinek is éppúgy be kell tartania minden jogszabályt és előírást, és szerintem ezen nem is lehet vita. Nem hinném, hogy ebben vita lenne közöttünk, hogy a jogszabályi előírásoknak mindannyiunknak meg kell felelnünk. És hogyha valaki nem tesz ennek eleget, hát annak vannak következményei. Én azt hiszem, hogy ez egy teljesen (...), de ebben nincsen semmi érzelem, sem olyan, hogy én valami helyett részesítem előnyben a jogszabályt. Ezt nem lehet mérlegre tenni, hogy az egyik serpenyőbe beleteszem Makovecz Imrét, a másikba meg a jogszabályokat. Ez egy téves nézőpont.

RP: Hát valóban ez egy nem egy nagyon jól összeválogatott mérleg, de én most nem akarok erről további ilyen (…) beszélgetést folytatni. Nyilván a megfogalmazásokba való (…) beleakaszkodás az egy lehetőség, és egy időhúzó lehetőség, nem hiszem, hogy ennek most értelme van. Azt hiszem, hogy avval mindannyian egyetértünk, akik itt ülünk az asztalnak ezen az oldalán, vagy ha nem, akkor azt kérem, hogy mondjátok meg, hogy ezt jól gondolom-e, hogy egyetértünk, hogy nem szeretnénk most egy ilyen bizonytalan kimenetelű jogászkodás időszakában, vagy tartama alatt, amikor is még nem, látszólag nem dőlt el a végeredmény, nem szeretnénk mi most nekiülni és a tervnek a részleteivel foglalkozni, mert az egész biztosan a jelekből az olvasható ki, hogy ha mi mostan bármely jobbító szándékú észrevételünket elmondanánk, akkor az valószínű csak abban az esetben válna meggondolás tárgyává, hogyha a jogászok ennek megágyaznak. Ez pedig énszerintem nem ez a játék. Majd akkor beszéljünk róla, ha a jogászok eldöntötték a dolgot, hogy ez szabályos-e, vagy nem, hogy érvényes-e… Én egy ponton, bevallom, hogy egy ponton látok ennek egy gyenge oldalát, azt hiszem, hogy a tavaly január óta érvényben lévő szabályok, vagy rendeletek, vagy nem tudom, törvények értelmében a szakhatósági határidőket a be nem tartó szakhatóságoknak az ügyét nem tekinthetjük lezártnak. Tehát a határidő elmulasztása nem okozza a szakhatóság – mint korábban volt – a szakhatósági pozitív beleegyezést. Most nagyon rosszul fogalmazok: ha a tűzoltó 30 napon belül, hogyha az előírt határidőn belül nem válaszol a benyújtott papírra, vagy a hozzá elküldött papírokra, akkor ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ő elfogadta a tervet.

ÓT: De ez le van írva, sajnos, jogszabályban, hogy az építész, tehát a tervtanács…

RP: Lehet, hogy a tervtanácsokra ez nem vonatkozik, ha én valahol…

ÓT: Meg tudom mutatni, itt van a táskámban…

Szíj Zoltán: (…) Ez így van, ez a része így van. Az is benne van a tervtanácsi jogszabályban, hogy azonos építészeti tartalom mellett még egyszer nem lehet elbírálni egy tervet. Ezért is nem készülhet jegyzőkönyv erről az egészről, merthogy a terv semmit nem változott, akkor arról (…) így most maximum csak egy konzultációs beszélgetést folytathatnánk, és igazából azért én nem látok ebben semmi (…) Az egy lezárt rész, tehát, a tervtanács részéről. Feltételes módban a (…)-t lezárjuk itt, meglátjuk, hogy hogyan, és igazából itt most ez egy beszélgetés lett volna…

ÓT: Én erre kész vagyok, egyébként minden további nélkül.

Zsűror(ok): De mi nem.

Borsodiné Gláser Krisztina (a tervtanács elnöke): Én akkor szeretném ezt az első napirendi pontot lezárni. Az elhangzottak miatt akkor szakmai beszélgetés nem fog történni a tervről, a jogi részeket pedig majd a jogászok és az építéshatóság, mivel folyamatban van az ügy, majd tisztázzák. Köszönöm szépen az építész úrnak a megjelenést.

Az alábbi ablak elindításával a hangfelvétel azonnal meghallgatható: