2009. május 1., péntek

Egy évfolyamtalálkozó margójára

2009.04.25. Szombat K.II.264

25 éves évfolyamtalálkozó

Be kell valljam, ódzkodva mentem el erre az évfolyamtalálkozóra. A jelentős többséggel, ugyanis, az elmúlt 25 évben egyszer sem találkoztam. Minek nekem ez az egész? - gondoltam magamban. Majd mindenki szépen sorban elmondja 3-5 percben az élettörténetét, a végére már úgysem fogjuk tudni, hogy ki mit mondott magáról, aztán legfeljebb kisebb csoportokra szakadva kilyukadunk valamelyik közeli sörözőben, ahol legalább lehet egy jót beszélgetni is egymással.

Aztán nem így történt. Mert időközben rábeszéltem magam, hogy elmenjek én is. És nem bántam meg. Sőt! Nagyon kellemes meglepetések sora ért. Már az érkezés utáni kölcsönös arcmustra megalapozta a jó hangulatot. Figyeltem önmagamon a hatást. Egészen sajátos, amikor az ember egy olyan társaságba csöppen, ahol minden ismerősnek tűnik, és mégsem ismer meg jóformán senkit. És akkor szépen sorban kezdenek beúszni az emlékképek és érzed magadban lefutni a felismerési folyamatot: mint amikor egy arcképszerkesztő szoftver elkezdi tekerni az időskáláját. A legérdekesebb az egészben az, hogy ez után már ismét a régen jól ismert arcot látod magad előtt, nem pedig a 25 évvel idősebbet. Néhány órára sikerült visszaforgatnunk az idő kerekét. Egyszóval jó volt, érdekes volt, jó érzés volt ezek között az emberek között eltölteni azt a néhány órát. Ez talán annak is köszönhető, hogy a szervezők eltekintettek a 3-5 perces monológok erőltetésétől, és már a kezdet kezdetétől szabad eszmecserék folytak a jelenlévők között. A "lányokat" külön dícséret illeti: jelenlétükkel emelték a rendezvény fényét, mindegyikük kifejezetten ápoltan, csinosan felöltözve idézte fel egykori önmagát, kedvesek, bájosak voltak. Ahogy végignéztem az arcokon, mindenkit vidámnak és örömtelinek láttam. Annak ellenére is, hogy a beszélgetések során a gondok is előtűntek: főképpen a vidéken letelepedett pályatársaimnál érzékeltem a munka hiányát, akár egy család mindkét eltartója is munka nélküli, a tartalékaikat élik fel, és még kilátásaik sincsenek. Ezt azért nehéz volt feldolgozni, de annál inkább értékelendő volt az az emberi tartás, amivel ezt a sorsot e pályatársam viselte, és inkább ő is igyekezett a jó hangulatba bekapcsolódni. Természetesen nem maradhatott el néhány esetben a gyógyszerlista egyeztetése sem, egyik emblematikus régi barátom pedig, miután az emlékeim alapján leéletművészeztem, felröhögve tájékoztatott, hogy akkor érzi magát a legnagyobb életművésznek, amikor sikerül teletankolnia az autóját. Évődések, emlékek végeláthatatlan sorozata. 25 év! És közben egy rendszerváltás. Azt hiszem, talán éppen emiatt tartottam az egésztől: olyan szélsőségekre szakadt ez a társadalom. Szerencsére ebből a szakadásból szombaton semmi sem érződött, talán az idő rövidségének okán eddig nem jutott el senki, és a régi emlékek pedig semmi ilyesmire nem adtak volna okot. Időutazás volt ez a javából! Köszönöm minden egykori évfolyamtársamnak!

13 megjegyzés:

  1. Ezúton köszöntöm mindazon megjelent évfolyamtársamat, akikkel az idő relatív rövidsége miatt nem sikerült üdvözölnünk egymást! Remélhetőleg, majd egy másik alkalommal ezt a mulasztást is bepótolhatjuk.

    Ódor Tamás

    VálaszTörlés
  2. Kedves Tamás,
    köszönöm a beszámolót. Pláne, hogy nem voltam ott, talán észrevette valaki.
    Úgy gondoltam a írást olvasva, legközlebb ha törik, ha szakad, el fogok menni. Most éppen szakadt. Persze a prioritást - ezek szerint -máshova kellett volna rendelnem...
    Le a kalappal a szándékod előtt, a kedvem is jobb lett tőle.
    Neked is és a többieknek is minden jót a legközelebbi viszontlátásig,
    pusza,
    Lanti(Lantos Ági)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Ági!
    Örülök, hogy ha személyesen nem is, de így a modern infohálón keresztül te is belekóstolhattál egy kicsit az évfolyamtalálkozó ízébe. Sajnos, nem tudtam követni, hogy ki hiányzott, hiszen örültem, ha meg tudtam ismerni azokat, akik megjelentek :-))) Andrejkó Laci (ő szervezte) írta, hogy 94-en voltunk ott. Figyelembe véve a külföldieket, és a már végleg eltávozottakat, tényleg nagyon kevesen maradtak távol. Készült egy csomó fénykép is, állítólag azok is nemsokára elérhetők lesznek. Így bepótolhatod majd te is az arcfelismerési gyakorlatot...
    Annak pedig külön örülök, ha jobb kedvre tudtalak deríteni. :-)))
    üdv
    Tamás

    VálaszTörlés
  4. Az előbbiekből okulva bepótolok egy mulasztást: köszöntöm azt a néhány évfolyamtársamat is, akik valami miatt nem tudtak eljönni. Íme: innen ők is értesülhetnek arról, hogy miből maradtak ki. És persze Ágihoz hasonlóan írhatnak ők is üzenetet a többieknek.

    ÓT

    VálaszTörlés
  5. Kedves Tamás !
    Örülök meleg hangú soraidnak. Én is tartottam kicsit tőle, hogy nem jól sül el az egész, hiszen annyian annyifélék vagyunk, biztos lesznek akik majd lefikázzák a "szervezést".
    Sajnálom, hogy páran nem voltak ott és sajnálom, hogy néhány embernek még a nyomára sem akadtunk, a címüket sem tudjuk, pedig sok mindent megpróbáltunk, hogy felderítsük az elérhetőségüket.
    Veled az egyetem öt éve alatt öt szót nem váltottam, mégis mikor sorra jártam az embereket, találtunk közös témát, bár kicsit restellem, hogy az emlékeidben csak mint egy mulatságos figura maradtam meg. Hát változnak az idők, ez már a múlté. Végezetül hadd említsem meg, hogy az egész találkozó gondolata valamikor szeptemberben Varga Gábor és Riesz Tóni egyik levélváltásából ered, ezt karoltuk fel és novemberben tartottunk egy próbát az 5-ös tankörnek, ami szintén kellemes volt, de más mint a mostani.
    üdv: REPi (Reszegi István)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Tamás és Mindenki az évfolyamból !
    Elolvasva írásodat , nekem is fáj a szívem , hogy nem voltam ott!
    A fene egye meg!
    Legközelebb tuti elmegyek , a prioritások sajnos itt is bebasztak......
    Üdvözlettel MINDENKINEK !
    Borza Endre

    VálaszTörlés
  7. Szia Tamás!
    Jó ötlet volt ez a blog!
    Tényleg nagyon jó volt a hangulat. A gimnáziumi találkozókból tapasztalva tudtam, hogy kb. ilyen lesz. Ott az 5 éves arról szólt, hogy ki hol tanul tovább, a 10, 15 hogy ki mire jutott, a 20-on már feltűntek a gondok, a 25 pedig már az igazán fontos értékekről szólt.
    Bár nem tudtam mindenkivel személyesen beszélni, de jó volt látni egymást egy pillanatra. Az ismeretlen arcok egy idő után vissza rendeződtek a helyükre, és vonások mögül előtűnt a 25 év előtti. És természetesen mindenki egy kicsit vissza fiatalodott.
    Nagyon fáj, hogy páran már nem lehetnek velünk csak a szívünkben.
    És nagyon örültem, hogy az évődéseket, vicceket ott tudtuk folytatni, ahol 25 éve abbahagytuk.
    Köszönet a szervezésért!
    Nagyon sokan voltunk. Ez azt jelenti, hogy kíváncsiak vagyunk egymásra, és igény van ilyen mérföld kövekre. Remélem lesz folytatás!
    Üdvözlet mindenkinek!
    Pici (Göde Feri)

    VálaszTörlés
  8. Pálffy István2009. május 2. 10:43

    Kedves Kollégák és Barátok!
    Végtelenül sajnálom, hogy egy fontos munka miatt most nem tudtam Veletek lenni, de remélem nem az ötven éves találkozó lesz a legközelebbi alkalom, amikor összejövünk. Megmondom őszintén: hiányzik az építészet, hiányzik ez a kulturális élmény, főleg ebben a mai világban. Mindenkit üdvözöl: Pálffy István

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok!
    Itt most különösen aktuális, hogy minden azzá válik, amivé tesszük mi magunk!
    És nem akarom fényezni magunkat, de mi magunk vagyunk ilyenek, együtt csodálatosak!
    Mindenkinek köszönöm az együttlétet, akár tudtunk beszélni pár szót, akár, ha nem jutott rá idő. Majd legközelebb!
    Sziasztok, puszillak Benneteket: Czirók Nóra

    VálaszTörlés
  10. Andrejkó László2009. május 4. 19:39

    Szia, Tamás!

    Csatlakozom az előttem szólókhoz, jó, hogy létrehoztad ezt a blogot.

    Összefoglalva a találkozóval kapcsolatos beérkezett véleményeket, azt kell, mondjam, mindenkitől igazán pozitív visszajelzéseket kaptunk. Akik nem tudtak (akartak?) eljönni, sajnálhatják, sajnálják, hogy nem voltak ott.

    A fényképek gyűlnek, a napokban feltesszük FTP-re, erről majd megy a körlevél.

    Ahogy többen is írták, és én is éreztem, nem volt általában elég az idő ahhoz, hogy mindenki mindenkivel, akivel szeretett volna, akár csak néhány mondatot is beszélgessen. Valóban, olyanok is, akik akár öt évig alig szóltak egymáshoz, régi barátként üdvözölték egymást!

    Többen felvetették a folytatás lehetőségét, amin komolyan el kell gondolkoznunk! Szétküldünk valamilyen kérdőívet, hogy egy újabb találkozó idejét, formáját optimálisan kialakíthassuk. Várjuk az esetleges építő jellegű javaslatokat!

    Üdvözlettel:

    Andrejkó László

    VálaszTörlés
  11. Spsringer Mercedes2009. május 5. 10:41

    Sziasztok !
    MINDENKINEK köszönjük akiknek az agyában megszületett az ötlet a találkozóról !
    Ódor Tomi, hogy Te milyen aktív lettél !
    Olyan jó volt látni és hallani egykori gyerekkori társainkat.Mindenkit megismertem,visszaidéztem magamban az akkori közösséget. Én nagyon sajnáltam, hogy volt akik nem tudtak jönni, de ezután lesz gyakrabban ilyen össznépi buli. Mi mindent megteszünk majd.
    Üdv: Merci és Miki

    VálaszTörlés
  12. Mártonffy István2009. május 10. 7:37

    Sziasztok!
    Nagyon jó volt találkozni, megfiatalodni, a sok kedves szeretetet elfogadni, és adni - úgy, hogy látom a másikon is az elfogadást. Hasonlóság keresésben voltunk, a megszakadt beszélgetések pont ott folytatódtak, ahol "kicsit régebben" abbahagytuk, és ami még ennél is sokkal jobb volt, hogy a régi "beszélgetés nélküliség" falait is áttörtük - többen, és a tankörök vegyültek. Találgatni, kérdezgetni, nézegetni, feleleveníteni, emlékezni, egymásra találni, hmmmmmmmm csuda klassz - és persze, akik itt írtak, és nem voltak ott, hiányoztak nekem - is.
    Nagyon nagy dolgot vittetek végbe a szervezéssel - köszönöm mindenkinek.
    várom a folytatást én is.
    pá pá pá
    sziasztok mindenkinek: Fifi

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok mindenkinek!
    Megmondom őszintén borzasztóan sajnálom, hogy nem lehettem ott, csak néhány napon múlott...Most már előre szabaddá teszem az összes áprilisi napot, hogy nehogy még egyszer így járjak.
    Nagyon sok szeretettel gondolok mindenkire és alig várom a 2009 tavaszát!
    Üdv: Kovács Marian

    VálaszTörlés