A FUGA, mint mindannyiunk szégyene II.

Április vége táján tettem közzé a gondolataimat a FUGA Dévényi Tamás által jegyzett utcai portálhomlokzatáról és a nagyterem belső architektúrájáról. A hangsúly elsősorban az utcai portálon volt, az ügy iránt a BÉK honlapján fellelhető képek közül elsőként a tervezett utcai portál szánalmas disszonanciája keltette fel a figyelmemet. Amikor legelőször megláttam ezt a képet azonnal lúdbőrös lettem tőle. Először magam is azt hittem, hogy nem látok jól, ez csak valamilyen tévedés lehet, de aztán szépen kikristályosodott előttem, hogy bizony az ezen a képen látható portált tervezi a Budapesti Építész Kamara megvalósítani a saját budapesti szakmai központja bejáratának.

http://szabadalkotok.blogspot.com/2009/04/fuga-mint-mindannyiunk-szegyene.html

Úgy éreztem, hogy itt szakmailag valami olyannyira nem koherens, hogy meg kell szólalnom, fel kell hívnom a kollégák figyelmét valamire, mielőtt valóban a szégyen lemoshatatlan lesz rólunk. Hiszen mégiscsak a BÉK imázsát, azzal együtt pedig az ott jegyzett építészek színvonalát fogja ez a tervezett építészeti központ markánsan közvetíteni. Nem lehet számunkra közömbös ez az imázs, ha már egyszer a BÉK létrehozza és működtetni kívánja a FUGÁ-t. Arra azonban még álmomban sem gondoltam volna, hogy hátborzongató előérzetem ilyen hamar igazolást nyer: A Népszabadság Online-on tegnap Bárkay Tamás publikálta a Hermes-udvar eredeti állapotát bemutató fotót, mellette pedig a jelenkori állapot képét is, amely egy későbbi rendkívül dilettáns átalakítás jegyeit viseli magán.

http://nol.hu/ajanlo/20090619-utazas_az_art_decotol_a_zartszelvenyig

Az egykori Hermes-udvar korabeli bejárati homlokzata

Az egykori Hermes-udvar Petőfi Sándor utcai jelenkori portálhomlokzata

Észrevételemre a tervezett állapot képeit közzétevő és a tervezési munkákat végző Dévényi Tamás, aki egyúttal a BÉK elnökségének is tagja, valamint a Fővárosi Tervtanács 2002 óta "állandó tagja", dehonesztáló, engem szó szerint lehülyéző stílusban reagált a korábbi tárgybeli blogbejegyzésemhez fűzött hozzászólásában.

Mindezek után a Hermes udvar Petőfi Sándor utcai homlokzatának eredeti állapotát tükröző korabeli fotó alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

Dévényi Tamás előbbiekben említett kijelentései szörnyű szakmai dilettantizmusról és/vagy gondatlanságról tesznek tanúbizonyságot. Dévényi fölényesen lehülyézett, arra hivatkozva, hogy az általa közzétett képeken látható tervezett állapot az eredeti állapot helyreállítása kíván lenni, ezért az architektúra minősége nem kérhető rajta számon, azt az eredeti tervezőkön, a 100 évvel ezelőtti Kármán és Ullmann irodán indítványozta számonkérni.

A Népszabadság Online-on közzétett korabeli fotó azonban egyértelművé teszi, hogy Dévényi Tamás állítása semmiképpen sem felelhet meg a valóságnak, hiszen a fotón világosan látható, hogy a portál homlokzatának eredeti architektúrája köszönőviszonyban sincs a Dévényi által közzétett tervezett állapottal. A portál jelenkori állapotát bemutató második felvétel alapján pedig azt is megállapíthatjuk, hogy Dévényi tervezett látványrajza ennek az architektúrának a felújított mása.

Mindebből arra következtethetünk, hogy a valódi eredeti állapotot valamikor - vélhetően átépítés, vagy háborús kár okán - dilettáns beavatkozással durván megváltoztatták. Dévényi pedig elkövette azt a védhetetlen szakmai hibát, hogy ezt a megváltoztatott állapotot tekintette eredetinek, és ezt kívánja "eredetiként" helyreállítani.

Mielőtt a FUGA kapcsán az április 21-i blogbejegyzésemet írtam nem álltak rendelkezésemre az épület homlokzatáról korabeli rajzok vagy adatok. Mindössze a saját szememre és építészeti érzékemre hagyatkozva tettem közzé az aggodalmaskodó gondolataimat. Igen erős volt bennem ugyanis a kétely, hogy a Dévényi Tamás által a BÉK honlapján közzétett látványrajz az eredeti tervezők kezenyomát követné. Túlságosan idegennek tűnt a kompozíció, túl erősnek éreztem a disszonanciát. Miután Dévényi közölte velem a válaszában, hogy ő csupán az eredeti állapotot állítja helyre, az építészeti érzékem továbbra is fenntartást sugallt, nem tudtam elfogadni Dévényi érvelését, és ezért határozottan kinyilvánítottam, hogy ha ez az eredeti állapot, akkor ehhez nem kellene ragaszkodni, mert ez eredetiként sem lehetett így jó. A magam részéről elhatárolódtam a Dévényi-féle tervezett állapot architektúrájától, mondván, hogy én ebbe az építészeti központba ezen a portálon keresztül a lábamat sem fogom betenni.

Tény, hogy mindannyian követhetünk el hibákat, de az elvárható gondosság helyett végzett felületes szakmai munka nem ebbe a körbe tartozik. Itt nem egy puszta véletlenszerű hibának vagyunk a tanúi, hanem egy alapvető szakmai mulasztásnak, a kellő gondosság hiányának. Súlyosbítja ezt a helyzetet az, hogy Dévényi Tamás még azt követően sem vette a fáradságot arra, hogy ellenőrizze önmagát és a körülményeket, miután figyelmeztető jelzést kapott arról, hogy a homlokzati architektúrával szemben komoly aggályok vethetők fel. Dévényi e kollegiális jelzést fölényességgel és pökhendiséggel, a probléma felvetőjét lehülyézve válaszolta meg, ahelyett, hogy elgondolkodott volna és ellenőrizte volna az architektúra eredetiségét, az általa közzétett látványkép megalapozottságát.

A fentiek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Dévényi Tamás méltatlanná vált a Fővárosi Tervtanács tagságára. Ezért itt és most e helyről felszólítom Dévényi Tamást, hogy ebből az ügyből a következtetéseket magára nézve vonja le, és önként távozzon a Fővárosi Tervtanácsból. Nem lehet helye egy ilyen bíráló testületben olyan kollégának, aki a kritikai észrevételre a szakmaiság teljes mellőzésével, cinizmussal és hülyézéssel válaszol, aki valótlanságot állít, és aki a saját gondatlan és felületes munkájával az egész kamarai tagságot megszégyenítő helyzetbe hozza. A kulturált az lenne Dévényi részéről, ha egyúttal a BÉK elnökségi tagságáról is lemondana, de ott építészeti értelemben talán kevesebb kárt tud okozni, mint a tervtanácsban, ez a lemondás már a saját lelkiismeretén múlik, no és a tagság toleranciaszintjén.

Mindezeken túl nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy a nyilvános észrevételem ellenére az érintett BÉK tagságból rajtam kívül senkinek sem tűnt fel a FUGA tervezett portálhomlokzatának architektúrájában rejlő feltűnő anakronizmus, disszonancia és dilettantizmus. Fájdalmas, hogy ennyire nem látnak a kollégák, vagy aki lát, az viszont csöndben marad és hallgat. Hol volt most az összeszokott, egymás vállát lapogató szakmai kritikai megmondó-kórus Wesselényi-Garay Andorral, Bardóczi Sándorral, Masznyik Csabával, Vargha Mihállyal és Zsuppán Andrással? Hogyan lehetséges az, hogy e vájtszemű építészkritikusoknak nem tűnt fel semmi a FUGA portálhomlokzatával kapcsolatban? Hogyan lehetséges az, hogy ennyi bába között is képesnek bizonyult a szakma ekkora műhibát elkövetni és szégyenbe taszítani a tagságot? (Egy szerencsénk van: még van lehetőség a kijavításra!) Ennyi okos megmondóember és zsűri kezén hogyan tudott egy ekkora szarvashiba átcsúszni úgy, hogy az senkinek a szemét nem bántotta? Hol vannak az önmagukat "látó"-nak deklarált kollégák élesszemű meglátásai??? A FUGÁ-ban tartott kamarai küldöttgyűlésen megjelent kollégák egyikének sem tűnt fel semmi?

Egyébként a hiba elkövetésének oka-módja nagyjából rekonstruálható: feltehető, hogy Dévényinek nem állt rendelkezésére az eredeti állapotot bemutató fotó, de kérdés, hogy egyáltalán mennyire gondos előkészítő-kutató munkát folytatott? Ugyanis ha csak homlokzatrajzok álltak rendelkezésére, és nem kellő figyelmességgel tanulmányozta azokat, akkor metszetrajz hiányában a homlokzat mélységi tagoltsága elkerülhette a figyelmét, és a különböző mélységű homlokzatsíkokat kivetíthette a külső homlokzat síkjára. Tekintettel arra, hogy a jelenkori állapot ezt a verziót támasztja alá, az óvatosságot, a gondos kutatómunkát mellőzte. Az azonban mindenképpen a rovására írható, hogy nem érzékelte az architekturális diszkrepanciát. Ugyanis megfelelő érzék esetén már ez is elegendő kellett volna legyen ahhoz, hogy gondosabban kutassa az eredeti állapotot. Valószínűsíthető egyébként, hogy a homlokzat mélységi tagoltsága alapos helyszíni feltárásokkal is megállapítható lehetett volna. Akárhonnan is közelítjük meg a kérdést, Dévényi Tamás mulasztására nincs mentség, különösen nincs az általa betöltött szakmai tisztségek miatt elvárható fokozott gondosság miatt. Amiatt pedig különösen nincs, hogy az egész budapesti kamarai tagság számára idézett elő ilyen szakmai szégyenhelyzetet.

Az ügyben felelős kollégáknak, a BÉK elnökségének, még talán nem késő a Dévényi Tamás által elkövetett szakmai hibát mielőbb orvosolni, mindannyiunk amúgy is ingadozó lábakon álló szakmai presztízsének megóvása érdekében.

Ódor Tamás
Szabad Alkotó építész
a BÉK (kényszerű) tagja